Kis méretű, szájon át alkalmazható, az előrehaladott, HER2- pozitív emlőrák célzott terápiáját jelentő molekula, a lapatinib amerikai törzskönyvezését jelentették be ez év márciusában. Az Amerikai Egyesült Államokban Tykerb néven forgalmazott gyógyszernek a svájci hatóságok május 23-án Tyverb néven már megadták a forgalombahozatali engedélyt. Az EU-tagállamokban várhatóan ez év őszétől kerül forgalomba a lapatinib.   A készítmény hatását a daganatos sejtbe jutva fejti ki két receptorprotein – az ErbB1 és ErbB2 receptorok – működésének intracelluláris jelátvitel útján történő gátlásával. E folyamat során blokkolódik a sejtproliferáció és a daganatos sejt túléléséért felelős tirozinkináz működése. Klinikai vizsgálatok adatai támasztják alá azt a megfigyelést, hogy a jelenleg alkalmazott kezelések miatt a betegek egy részénél rezisztencia alakulhat ki. (Ann Oncol 2007 január 17. doi:10.1093/annonc/mdl475). Az új hatásmechanizmussal rendelkező készítmény a HER-2-pozitív betegség eddigi célzott kezelései mellett új terápiás alternatívát jelent.   Mind az egyesült államokbeli, mind a svájci regisztráció alapja az a III. fázisú, 324 beteg bevonásával végzett vizsgálat volt, amelynek résztvevői előrehaladott vagy metasztatikus, HER2-pozitív emlőrákban szenvedtek, és betegségük a korábbi – trastuzumabbal és egyéb kemoterápiával végzett – kezelés alatt progrediált. Független szakértők megítélése szerint a betegség progressziójának medián időtartama a lapatinib–capecitabin kombinációval 8,4 hónap, míg az önálló capecitabinkezeléssel 4,4 hónap volt. Az adatok alapján a progresszió kockázata 51 százalékkal csökkent a kombinációval kezelt betegcsoportban (NEJM 2006; 355: 2733–43).   A lapatinibnek a vizsgálat eredményei szerint szerepe van a első relapszusként jelentkező agyi metasztázisok kialakulása kockázatának csökkentésében. A HER2-pozitív, metasztázist adó emlőrákban szenvedő nők körülbelül egyharmadánál alakul ki agyi áttét, amely a betegek számára kedvezőtlen prognózist jelent.   A kezelés felfüggesztéséhez vezető nemkívánatos események aránya 13 százalék volt a lapatinib-tartalmú kombinációval és 12 százalék az önállóan adott capecitabinnel. A lapatinib– capecitabin kombináció alkalmazása során leggyakrabban jelentett nemkívánatos események között a hasmenés, a kéz-láb szindróma, a hányinger, a bőrkiütés, a hányás és a fáradtságérzés szerepelt. A vizsgálat alatt mindvégig figyelemmel kísérték a bal kamrai ejekciós frakció (LVEF) alakulását is. A kombinációval kezelt betegek közül mindössze háromnál tapasztaltak tünetmentes (2-es fokozatú), további egynél tüneteket okozó, 3-as fokozatú LVEF-csökkenést, ezek azonban reverzibilisnek bizonyultak. A vizitek során mért átlagos LVEF-értékek hasonlóan alakultak mindkét betegcsoportban, vagyis a lapatinib nem fokozta a kardiotoxicitás kockázatát annak ellenére, hogy a beválasztott betegek korábbi, kardiotoxikus hatású kezelések sorozatán estek át.   A lapatinibbel további klinikai vizsgálatok folynak, amelyek egyrészt a készítmény agyi metasztázisok gyakoriságát és a már meglévő agyi áttétek tömegét csökkentő hatását kívánják megerősíteni, másrészt a lapatinibmonoterápiában vagy a HER-2- pozitív emlőrákban szenvedő nők kezelésére szolgáló egyéb készítményekkel kombinációban történő alkalmazását elemzik. A klinikai vizsgálatok kiterjednek a metasztatikus, HER-2-pozitív emlőrák első vonalbeli kezelésére csakúgy, mint a korai emlőrák adjuváns kezelésére. Más, ErbB1 és/vagy ErbB2 overexpresszáló szolid tumorokkal is folynak vizsgálatok, többek között fejnyaki daganatokkal és vesesejtes karcinómával.